Részletekben közöljük György Attila Harcosok könyve című munkáját. A könyvet gondolatonként adjuk közre, és egészében elérhető a megfelelő kategória alatt.

A kevés nagy igazság egyike az, hogy az élet túl rövid. A holnap mindig közel van, s a holnapután maga a vég. Az idő még olyankor is túl gyorsan telik, amikor a csatában időtlenné válva ezredévekig tart egy-egy pillanat.

Még a hosszas és töretlen élet során is meglepő gyorsasággal válik a fiúból férfi és a férfiből öregember.

Ezért olykor, a pihenés és visszatekintés óráiban, még a legelhivatottabb harcosok is kimondták: az élet tulajdonképpen túl rövid ahhoz, hogy túlságosan komolyan vegyük.

A legtöbb ember félreérti ezt. A harcosok csak azért nem értik félre, mert nem az értelem vezérli őket.

Egy Uralkodó azt mondta egykoron: e rövid életben, meglehet, csupán a kéj, a hús öröme maradandó és érdemleges. Egy kiváló harcos pedig azt írta: e rövid élet az örömök megtapasztalására sem elegendő; ne keressük hát szántszándékkal a fájdalmakat és bánatot benne.

Ezért néha jó megállni és meginni egy hideg italt a hőségben, jó érezni a semmittevés ernyedtségét izmainkban, jó élni a nők testével, és mindig jó mérlegelni azt, hogy jut-e időnk emberi módon élni az emberi életet.

Ne habozz hát elfogadni a rövid élet ajánlotta kellemes pillanatokat. Élj velük, aztán gondolj arra, hogy végső soron mégiscsak harcos vagy, és az élet számodra mást is jelent.

Azt, hogy az élet ahhoz is túl rövid, hogy ne vegyük egészen komolyan.