(Kettős feltöltésű, kompresszoros, közvetlen befecskendezéses turbómagyarok, elő a Xanaxszal. Itt vér fog folyni.)

Ezek a fránya tótok. Már megint csak a baj van velük! Jön az idióta Slota a tankjaival, lezúzza Budapestet, a parlamentet meg befestik fehér-kék-pirosra. A Facebookon tengert álmodnak hazánk helyére, tót-zsidó páncéloshadosztályok állomásnak Táborfalván meg a Fogarasi úti tecsó alatt, kész, a magyarok ellen összeesküdött a világ. Szar világban élünk, mondjuk ki.

Most olyan időket élünk, amikor az embereknek ellenségképre van szüksége. Közrejátszik a politikai válság, a gazdasági válság, és még ki tudja, hogy mi nem. Itt is, ott is. Ezek nyilvánvaló tények. Mivel zsidózni most már nem szabad, meg unalmas is, elő kell venni a parlamentbe bejutott néhány idiótát, ők majd levezetik a feszültséget. A túloldalon ott van Slota, itthon meg majd lesz a Jobbik, akik habzó szájjal követelik a közel 100%-ban szlováklakta Észak-Felvidék visszacsatolását. Büdös tótok!

Vicces volt pár hónapja az amúgy rendkívül sajnálatos dunaszerdahelyi brutális rendőri agresszió után olvasni a láthatólag komoly szellemi problémákkal küzdő Budaházy nyilatkozatát. Mit nyilatkozatát, felszólítását. Követelte, hogy a magyarországi szlovákság határolódjon el a támadástól. A Magyar Összefogásért Mozgalom egyenesen megparancsolta, hogy vagy bocsánatot kér a hazai szlovákság a dunaszerdahelyi terror miatt, vagy azonnal hagyja el Magyarország területét. Az őseim között trencséni szlovákok vannak, elő is kaptam a térképet, hogy megnézzem, merre van Handlová (lásd Nyitrabánya). Csak ha mondjuk mennem kéne. A „nemzeti” fórumokon a szlovák követség felgyújtását is követelték.

Szerveztek tüntetést ide is, Csabára, itt is van ugyanis konzulátus, lobog rajta a szlovák zászló. Személy szerint is ismerem azok többségét, akik kint voltak aznap. Vicces lenne sorolni azokat a neveket, akik büdös tótoztak. Petrovszki, Lipták, Szikora, Bencsik, ősmagyar családnevek. A temetőben dédszüleik sírján még szlovákul van a felirat.

Félreértés ne essék, én nem vagyok szlovák. Magyar vagyok, magyarnak is vallom magamat, kettős kötődésről se tudok beszélni, de a nagyapám és nagyanyám magyar nyelvű bizonyítványába még szlovák volt beírva anyanyelvként. Azt vallom, hogy az ember legyen tisztában azzal, hogy honnan jött. Mindig is tiszteltem az őseimet, a hagyományokat, a kultúrát, és a „nemzeti” oldalon állók értelmesebb felébe tartozók ezzel ugyanígy vannak. Fel sem tudom fogni, hogy képesek egyesek szidni a saját fajtájukat. Számomra ez inkább valami liberális jelenség, de semmiképpen sem összeegyeztethető egy egészséges ember értékrendjével.

Nem teljesen értem a MÖM meg a többi hasonló szervezet álláspontját. Ha csak megmaradok a csabai tótok példájánál: ezek az emberek az 1700-as években települtek át a Felvidékről a jobb élet reményében egy kvázi lakatlan, kiirtott lakosságú területre. Felhúztak itt egy várost, előbb sárból épített lutheránus templommal, majd amikor már sokan voltak, egy nagyobbat is – akkorát, melynek egész Közép-Európában nincs párja. Derekasan küzdöttek 1848-ban, a Szabadság téri obeliszken büszkén áll az első és második világháborús katonák emlékműve, akik életüket adták a Hazáért. Vers is született a nagy hírnévre szert tett, csabaiakból álló 101. cs. kir. gyalogezredről, akikről mindenképp írok egyszer. Nagyapám önként lépett be a Horthy seregbe, Németországban adták meg magukat, és 1956-ban tagja volt mindennek, ami forradalmi volt. Majdnem el is vitte az ÁVÓ, ám a tiszt, aki érte ment, gyerekkori barátja volt, megúszta.

Honnan gondolja bárki, hogy az a hajdanán negyven-ötvenezer csabai tót, amiből mára megmaradt ez a négy-ötezer (akik annak is vallják magukat, és talán még beszélik a nyelvet is), és a mai Szlovákia területét már háromszáz éve elhagyták, felelős lenne bármiért, ami ott folyik? Idiotizmus. Picsovina.

Amúgy mondom, nincs belőlük már sok. A legtöbb csabai persze tudja, ha tót származású. Míg maga a szó a köznyelvben sértően hat, az itt élő népnek ez a neve. Pontosabb kifejezés, mint a szlovák. A tót nyelv, melyet az öregasszonyok még beszélnek és megértenek a piacon, menthetetlen – kihalásra van ítélve. A Szlovák Gimnáziumban irodalmi szlovákot tanítanak, melyet épp, ha megért a nyelvét megőrző csabai tót. Ami amúgy is egy katyvasz, egy tájnyelv, teli magyar meg szlovák eredetű szavakkal. Tágyeme na kergát, vízállás megtekintováty. Eltűnik egy kis népcsoport szépen lassan. Még van ugyan tót nyelvű vasárnapi mise a kistemplomban, de ki tudja, meddig. Betett neki a magyar nacionalizmus, a lakosságcsere meg az öregek furcsa hozzáállása, hogy a gyerek előtt csak akkor beszéltek tótul, ha valamit titokban akartak tartani. Egy pár szót azért mindenki tud, én is. Na, majd ha nagyon akarják, elhatárolódok én a szlovák rendőröktől. De csak magyarul.

Nem akarok kitérni a magyar-szlovák kapcsolatokra, talán egy következő cikkben. Egyetlen dolgot szeretnék csak kérni: mielőtt bárkin elhatalmasodik a soviniszta indulat (mert ez az), egy pillanatra nézzen utána azoknak az embereknek, akiket szid, és akiket távol akar tartani az országtól. Mert az is lehet, hogy már hamarabb itt voltak, és többet tettek a hazáért, mint ahogy az ő gondolná. Ha már teljes joggal ugyanezt követeli Slotától. Na, dobro zdravja, barátaim.