A rendrakás azért jó dolog, mert az eddig elveszettnek hitt tárgyak hirtelen előkerülnek, olyan helyekről, melyről álmodni sem mertél. Hosszú órás keresések után sem sikerül megtalálni azt, ami egyetlen hirtelen felindulásból elkövetett rendrakással az orrunk elé kerül, mintegy varázsütésre. Az ember ilyenkor tényleg olyan kincsekre bukkan a hónapok óta elhanyagolt, laza mozdulattal sarokba hajított táskákból, melyek létezéséről tényleg kitörlődött az információ végtelennek hitt agyunkból.

Hasonlóan jártam én is a minap, mikor furcsamód rendet kívántam varázsolni mostanság igencsak elhanyagolt birodalmamban, a saját szobámban. Egy olyan kincsre bukkantam, melyről mindeddig azt hittem, hogy nincs is nálam. Egészen pontosan egy könyvről van szó. Miért is ekkora érték egyetlen könyv, a visszafogott módon amúgy is könyvektől hemzsegő szobában? Azért, kedves olvasó, mert nem akármilyen könyvről van szó, hanem arról a bizonyosról, melyet kisebb tortúra után Blogintől kaptam, s melynek helyzetéről neki, s nekem sem voltak biztos koordinátáink.

Eddigi, nem túl hosszú életem során mindig is érdeklődéssel töltött el más civilizációk szokásai, kultúrája. Anno gyermeki kíváncsisággal figyeltem az ókori Egyiptomról szóló tanórákat, előadásokat, filmeket. Betéve tudtam az egyes istenek, istennők neveit, s hierarchiában elfoglalt helyüket. Kis idő elteltével rajongásom tárgyává a görög mitológia vált. Hasonlóan itt is minden fellelhető dolgot megkerestem, mely akkori képességeimhez mérhető volt, ami témába vágott. Emlékszem, csillogó szemekkel bámultam a Xena és Hercules sorozatokat is, pedig azoknak nem túl sok köze volt az igazi mítoszokhoz. Akkoriban még többet olvastam, mint néhány évre rá. Akkoriban még annyira szerettem olvasni, hogy villanyoltás után hosszú órákig bújtam a könyveket olykor zseblámpával világítva azt. De az idő csak telt és más irányba fordult ezen érdeklődés. Akkortájt katolikus mivoltomból kifolyólag a Biblia vált fő olvasmányommá vallás témában. [ Persze nem arra kell gondolni, hogy éjt nappallá téve könyveket olvastam, igazi könyvmolyhoz méltón. ] Talán a kötelező jelleg miatt sem kötött le annyira, mint vártam.

Elhagyva a gimnázium padjait, a kötelező olvasmányok időszakát már csupán önszorgalomból kerestem a könyvek társaságát. Kiváltképp iszonyatosan hosszúra nyúló vonatozások alkalmával. A vallások iránti kíváncsiságom azóta sem csökkent. Ezen oldal hasábjain is szóvá tettem a zsidók szent könyvével, a Talmuddal kapcsolatos élményeket.

Hiszem, hogy senki sem tökéletes, hogy mindig lehet még többet tanulni. Hogy az emberi értelemnek csak önnön maga szabhat határt. Hogy mindig lehet még új és izgalmas dolgokat lelni, felfedezni a természet- és társadalomtudományok; vagy akár az egyszerű emberi élet bármely területén. Hogy más kultúrákat nem kell csak azért leszólni, elítélni, mert néhány kérdésben másképp vélekednek, mint a „fejlett nyugat”. Hogy érdemes megismerni az eltérő nézeteket is, hátha tanulhatunk is belőlük. Hisz’ mi más is lehetne az élet értelme, mint a megismerés?

Eme hosszúra eresztett bevezető után térjünk is rá arra a könyvre, amiről az elején már beszéltem. Véleményem szerint érdekes vitákra adhat okot ezen írás (is).

„A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő.”

-Isaac Bashevis Singer

Nobel-díjas

Történetek a kemence mögül

Visszatérés - A reinkarnáció tudománya

Aki kezébe akarja venni sorsa alakulását, annak meg kell értenie a reinkarnációt és annak folyamatát. Ez ilyen egyszerű.
Senki sem akar meghalni. A legtöbb ember örökké szeretne élni, ereje teljében, ráncok, ősz haj és ízületi gyulladás nélkül. Ez teljesen természetes, hiszen az élet az első számú, legalapvetőbb szempontja az élvezet. Bárcsak örökké élvezhetnénk az életet!

Kezdi az író könyvét, melyek már alapból gondolkodásra sarkallják az olvasót. Ilyenkor legtöbbünknek eszébe jutnak azok a dolgok, amiket igazán szeret életében. Kinek-kinek persze más és más. (Hadd ne soroljak példákat.)

A könyv gyakorlatilag rövid ízelítőt ad a témáról, nevezhetnénk ezen ~120 oldalt egy figyelem felkeltésnek, egy előzetesnek, melynek hatására az érdeklődő tovább mélyülhet a tudománnyá avanzsált vallási axiómában. Az elején kisebb történelem leckét kapunk, arról, hogy Szókrátésztől Salingerig kiket, s mily módon érintett és érdekelt a téma. Érdekesebb talán a második fejezetben rögzített beszélgetés a Karlfried Graf von Dürckheim professzor és a tanító, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada között. Komolyabb véleménycsere alakul ki a test és lélek kapcsolatáról. A védikus tanítások szerint a test múlandó, melyet a lélek mintegy járművet használ életei során. A test halála után újabb és újabb testbe költözik mindaddig, amíg el nem éri az önmegvalósítást, ekkor a lélek megszabadul attól a kényszertől, hogy mindig újabb testbe költözzön (legyen ez emberé, állaté, vagy növényé), s helyet nyer az örökkévalóban.

Srila Prabhupada: Mi magunk vagyunk a cselekvő tényező. Az eleven test és a halott test különbözik egymástól. Az egyetlen különbség a cselekvő tényező jelenlétében van. Amikor az nincsen jelen, a testet halottnak nyilvánítják. Vagyis igazi énünk, az önvalónk azonos a cselekvő tényezővel. A Védákban azt a kijelentést találjuk: so ‘ham- “én vagyok a cselekvő tényező”. Azt is olvashatjuk, aham brahmasmi: “Én nem ez a test, én Brahman vagyok, egy lélek.” Ez az önmegvalósítás. Az önmegvalósított ember jellemzői benne vannak a Bhagavad-gítában. [Eltekintenék a szanszkrit szövegtől, ha nem gond. -a szerk.] Az önmegvalósított személy nem sajnálkozik és nem vágyakozik. Egyenlő minden élőlénnyel szemben, legyen az ember, állat, bármilyen élőlény.

Véleményem szerint ez érthető és követhető is. Részemről elfogadható, hogy halálunk után újabb testet öltve, újabb életet élünk a Földön. Azt is el tudnám fogadni, hogy igazából a lélek, ami meghatároz, ami változatlan. Az önmegvalósítás már kicsit más tészta. Ezen tanítások szerint az emberi élet célja, hogy az Abszolút Igazság felől tudakozódjunk, melyre csak emberi formában vagyunk képesek, mert ekkor felfogjuk, hogy kik is vagyunk valójában. (Ez biológiából is ismerősen csenghet.)

A Srimad-Bhagavatam (1.2.10) ezt írja: “Az élet során felmerülő vágyak soha ne irányuljanak az érzelmek kielégítésere. Csak azért vágyakozzunk az életre, hogy tudakozódjunk az Abszolút Igazságról. Ne legyen semmi más célja a tetteinknek.”

A guruk szerint (is) a mostani test halálának pillanatában dől el, hogy milyen formában születünk újjá. Példának okáért, ha valaki halála pillanatában a feleségére gondol, akkor várhatóan következő életében női testbe születik. De a Bhagavad gíta hangsúlyozza, “az, hogy valaki nő vagy férfi, csupán az ember testi ruhájára vonatkozik.” ( Srimad-Bhagavatam 3.31.41, magyarázat)

Véleményem szerint még a mostani média által belénk sulykolt nyugatias felfogással is elfogadhatóak ezen tanok. Ellenben, amivel már első olvasáskor sem tudtam megbékélni az a következő volt:

Srila Prabhupada: Ugyanígy mi is szellemi lelkek vagyunk, tiszták, de ahogy elhagyjuk a lelki világot, és kapcsolatba kerülünk ezekkel az anyagi testekkel, a tudatunk befedetté válik. A tudat tiszta marad, de befedi a sár (ez a test). Ezért háborúznak az emberek. Tévesen a testükkel azonosítják magukat, és azt gondolják: “német vagyok”, “angol vagyok”, “néger vagyok”, “fehér vagyok”, “ez vagyok”, “az vagyok” -annyiféle testi megjelölés. Ezek a testi megjelölések szennyeződések. Franciaországban például a meztelenséget “tiszta” művészetnek tartják. Ugyanakkor, ha valaki megérti a “meztelenséget”, vagyis a lélek valódi helyzetét, ezek nélkül a testi megjelölések nélkül, akkor az tisztaság.

Ezt azért is olyan nehéz lenyelnem, mert nemzeti érzelműnek tartom magam. Hovatovább bátran mondhatom: magyar vagyok! Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert egy teljesen más kultúrát képviselek, egy teljesen más környezetben szocializálódtam, nőttem fel. Ezért sem tudom elfogadni a minden ember egyenlő kezdetű, oly’ sokszor hangoztatott eszméket. Azt mondom, igenis különbséget kell tenni egy magyar, amerikai (van egyáltalán olyan?), angol, német, stb. ember között. Igenis van különbség mind mentalitásban, szokásokban, kultúrában, gondolkodásmódban…

Kissé elkalandoztam az alap témától, de fontosnak tartottam megemlíteni ezeket is. Visszatérve a könyvre: a negyedik rész három érdekes és tanulságos történettel folytatódik, majd idézetekkel és a Lélekvándorlás logikája résszel zárul.

Mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt, csak ajánlani tudom a könyvet, hiszen nem egy hosszú és száraz olvasmány. Bizonyára több könyvesboltban, könyvtárban is fellelhető. Google elsőre ezt dobta ki.