Fülledt nyári éjszaka volt. A telihold erős fénye megvilágította az egész utcát és a sarki kocsma kerthelysége is kellemes holdfényben úszott. Szomszédommal már sokadik órája ültünk ott és beszélgettünk. Már a pultos is elment aludni, mikor bezárt kihozott még 2-2 üveg sört, mondta, hogy hagyjuk csak ott az üres üvegeket, majd reggel beviszi. Mi csak beszélgettünk tovább. Mindenféle dologról, az egyszerű hétköznapi témáktól kezdve, az egészen komoly, politikai, filozófia témákig. Rég találkoztunk, s egyikünk sem volt fáradt ahhoz, hogy aludni menjen.

A rengeteg téma körül most az egyik ötletét szeretném megosztani a kedves olvasóval. Ötletét, gondolatait a hajléktalanokról, rászorulókról.

Egyébiránt szomszédomról annyit még elmondanék, hogy második egyetemi szakját fejezi be lassan. Hogy eléggé tájékozott, mondhatni művelt egyén. Ennek persze nem mindig van köze az egyetemhez.

Te mit tennél ha rengeteg pénzed lenne? Mire költenéd? Tegyük fel, hogy már megvettél mindent, amire valaha is vágytál. Már adtál belőle a szüleidnek, családodnak, barátaidnak. De még mindig megszámlálhatatlanul sok felesleges pénzed van. Mit kezdenél vele?

Nagyjából ez volt a felvezetése a témának. Elég kíváncsi vagy már? Akkor tessék, megosztom veled nagyjából, a vázlatot.

Egy lehetséges, alternatív megoldás a hajléktalanság felszámolására:

Tegyük fel, hogy rengeteg pénzed van. Fektess be építkezésekbe. Kezdj el építeni egy lakóparkot, vagy tömbházat, vagy ilyesmit. Kétkezi, építőmunkásként fogadj fel hajléktalanokat, munkanélkülieket, rászorulókat. Amíg tart az építkezés biztosíts nekik ingyenes szállási- és étkezési lehetőségeket. Amikor befejeződtek az építkezések add ki az elkészült lakásokat a hajléktalanoknak: ja, hogy nekik nincs pénzük albérletre? Semmi gond: nyiss nekik egy számlát -akár saját bankodban is- és utalj nekik egy havi fix összeget, melynek egy részét szabadon felhasználhatja, másikat viszont lekötik. Ergo ingyen lakhat a lakásban és még pénzt is kap, amit elkölthet. Így már kicsit egyszerűbb lesz neki munkát szerezni, hisz’ legalább van hova hazajárnia, fürdeni, stb. Egy bizonyos idő után, mire már van állása és elég pénze -ahhoz, hogy saját lábra álljon-, gyakorlatilag rúgd ki a lakásból, keressen másikat, vagy akár maradhat is, ha ezentúl már fizet is érte. Amint kiköltözik a lakásból megkapja az eddig lekötött összeget, mellyel már simán kezdhet új életet.

Szóval néhány hónap, esetleg év elteltével lehetne biztos állása és egy lakása.

Mi kell ehhez? Csak pénz és pénz. Természetesen az ily módon befektetett pénz sohasem fog megtérülni, de itt nem ez a lényeg.

Gondolom most mindenkinek az jár a fejében, hogy szép, szép, nem is rossz gondolat, de hogyan akarod ezt megvalósítani / hogyan működne?

Hát sajnos -szerintem- nem működne. Valóban szép, nemes és jó elképzelés, de szinte lehetetlen. Hogy miért? A válasz egyszerű: az ember miatt. Mivel az ember érez, gondolkodik, meg ilyesmi.

Két tulajdonság jut eszembe, ami miatt nem menne a dolog:

• Büszkeség: Több hajléktalantól is azt lehet hallani, hogy neki nem kell segítség, hiába bármiféle jó szándék. Ők túl büszkék ahhoz, hogy elfogadják, állításuk szerint nekik megy egyedül is, vagy hogy jó így is. A büszkeségük miatt nem hagynák, hogy hónapokig más pénzén éljenek.
• Kapzsiság: Másik véglet az, aki kijátszaná az egészet, hogy minél többet nyúljon le. Akinek nem is biztos, hogy szüksége lenne az egész rendszerre, csak kihasználja.

Eléggé pesszimistán állok a sikeres végkifejlet elé, de remélem tévedek. Amúgy meg nem valószínű, hogy bárki is megvalósítaná. Egyrészt, mert a mai világban nem sok embernek van -feláldozható- pénze efféle üzletre.