Néhány hónappal ezelőtt kezembe nyomtak valami papírt. Felnéztem, mint Clooney, hogy ez mi, mégis?
Mondja, politikusok, meg hogy lopnak. A nénik összesúgtak mindenki háta mögött; a vezetők ilyenek.

Mondja, írjam alá. Megtudtam különböztetni a személyi számom, illetve a személyi igazolvány számom. Aláírtam, és hónapokkal később olvasom, hogy közel 600 000(hatszázezer) ember értett velem egyet. Gondoltam, ez hatalmas teljesítmény.

Seres Mária, és mögötte álló csapat teljesítményét nem vették figyelembe, névszavazás nem lett belőle. Ugyanis közben keresztülvitték, hogy bizonyos szinten elszámoltassanak.

Emlékezvén, 2007-ben a Szabadság téri szovjet emlékmű ügyében gyűjtöttek össze 200 000 aláírást. A népszavazást kevésbé elegánsan elgáncsolták, míg az obeliszk továbbra is áll. Akkor 200 000 ember aláírását érezték kevésnek egy népszavazáshoz, mely megközelítőleg 7 milliárd forintot emésztett volna fel.

Seres Mária kezdeményezése, melyet utóbb elgáncsoltak, végeredménye tekintetében talán kevésbé érdekes, mint az, hogy egy országosan ismeretlen szereplő képes volt ország egy nagyobb részét megfogni.

Ok lehetett az ismeretlenség a sikerre? Régi elképzelés, hogy a magyarországi emberek, azokat a politikusokat kedvelik akik meresztik a szemüket(mást vártál, mi?) csak az irodájukban. Ehhez a gondolathoz olyan rém dolgok vittek, mint a népszerű Göncz Kinga(ízleljük a lehetőséget), vagy a tartósan legnépszerűbb magyarországi politikus, a államfői poszt szerepében változásokat ígérő Sólyom László.
Cáfolja mindezt, hogy a legfrissebb kutatásokban több szóvivő, illetve pártmegmondó jó eredményekkel szerepel; mi több Mesterházy Attila, népszerűbb mint Vona Gábor.

Ok lehetett a támogatás a sikerre ? Megindult egy folyamatos hadjárat az igazság leleplezéséért, sőt sokak szerint le is leplezték. A gyűjtés alatt azonban ez nem látszott. Nem voltak hatalmas hirdetőtáblák “igen, igen” felirattal, sőt talán még a tollat sem fizették. Nyilván, amennyiben komolyabb tőke áll Seres Mária mögött, mi nem fogjuk tudni, hiszen ők sem ostobák hogy lebukjanak. És az indymedia sem fogja kideríteni, hisz -flash- de az indymedia sem szabad.

Ok lehetett a téma a sikerre? Magyarországon van uralkodó réteg. Mindenki megmondja, hogy bezzeg a politikusok, csak lopnak, hazudnak, csalnak. Ezen axiómán elindulva, az igazságot, meg értékeket ritkán kereső nép azonnal rácsap a témakörre, hisz mindig téma a politikusok fizetésének csökkentése, ha a pénzek lenyúlásáról van szó, a kocsmában természetesen. Ki nem csapna bele egy aláírással a pénztárcájukba, ha lehet. Lehet.

Pedig a téma bonyolult, és veszélyes egyszerűsíteni. Emlékeztetvén titeket, hogy továbbra is kevés a fizetésük a képviselőknek az európai normákhoz képest. Korábbi rendszerben (az elszámolás előtt) folyamatosan szinte szürkegazdaság határán lébecoltak. Mint említettem a témát bonyolítja, hogy iszonyatos a korrupció, egy parlamenti képviselő rengeteg testületben vehet részt, vagy hathat a munkájukra.

Amennyiben, egy képviselő, vagy funkcionárius megvásárolható, természetesen korrupcióról, és károkozásról beszélünk.

Az alapvető elképzelés az, hogy elegendő fizetést biztosítanak ahhoz, hogy ne legyenek megvásárolhatóak. Gond ebben az, hogy több milliárdos beruházásoknál filléreket jelent egy képviselő megkenése; emlékezzünk az MDF megszűnni akaró frakciójára, ahol szintén fizettek. A megoldás természetesen nem anyagi: a hozzáállás itt a gond.

Visszajutunk oda, hogy becsületük hiányos, azon pedig képtelenség javítani. Ha belegondolunk, rengeteg olyan pálya van, ami elhivatást és becsületet kíván. Rendőrökről, jogászokról, orvosokról beszélünk. A rendőrök semmiségekért ütnek, a jogászok bárkit védenek, az orvosoknak hálapénz kell.

Becsületet, nem lehet iskolában tanítani. Nem lehet jó embereket “létrehozni”.

Nem segített volna a népszavazás sem.

Azonban Seres Mária folytatja a munkáját: több népszavazási kezdeményezéssel bír, megéri figyelemmel követni a honlapját, és objektíven szemlélni a témáit.