Gyakran megkapom a kérdést, mert gyarló módon nem csak a velem egyetértőkkel barátkozok.

Közösséghez tartozni jó, ez tény, habár sokan nem is tudják, hogy az milyen. Jó példa erre, amikor a gólyák bekerülnek a felsőoktatásba és az idősebbek elkezdik beléjük nevelni, hogy ez a legjobb intézmény, itt a legjobb a képzés, itt a legjobb a felszerelés. A legtöbb odakerülőnek ez az első ilyen élménye. Ezért is lesznek ezek sokszor nagyon erős közösségek, amik sokszor életük végéig elkísérik az embereket.

Valami ilyesmi lenne magyarnak lenni, azaz egyfajta elitizmus tudatot: érdekes a múltunk, gyönyörű a nyelvünk, szépek a nőink…stb.

Persze lehet árnyaltabban is ezt: az ég világon egy nép sem tudja milyen fasza megenni azt az olajos, még mindig forró, sajtos-tejfölös lángost. Szintén nem tudhatja más nép a világon, hogy milyen az, amikor ismerősöd pálinkát hoz (és tényleg olyan, hogy előtte is hányni kell), de te mégis koccintasz és örömmel iszod meg.

De ott van még a halászlé, a locsolkodás és még ezer meg ezer ilyen szokás, étel, tárgy, élmény, amit csak itthon tapasztalhatsz és persze vannak köztük rosszak is. Sok a rossz, de azért a remény megvan arra, hogy jobb lesz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az amerikai álom nem létezik a valóságban.

Szerintem ez is hozzátartozik a kérdéshez és talán még meghatározóbb, mint egy piros-fehér-zöld lobogó. Kell, hogy olajos legyen a lángos, kell hogy égesse a pálinka a torkom. Kell.

De most azért, mert Magyarországon születtél? Születhettél volna Brazíliában is, akkor azt szeretnéd.

Világítsuk meg a kérdés valódi természetét: te miért szereted a szüleidet? Csak azért, mert ők neveltek fel? Mások is felnevelhettek volna. Sőt: felnőhettél volna árván is.

Az évek során kialakult köztetek egy kapcsolat, megszeretted őket minden rossz tulajdonságukkal együtt. Hálás vagy nekik. Biztos lehettek volna jobb szüleid is, de aligha cserélnéd le őket. (Ez persze az ideális eset.)

Vallom, hogy olyat adott nekem ez az ország, amit egy másik sosem tudott volna. Olyan embereket ismerhettem meg, akiket máshol nem, olyan jókat borozgattunk, amit csak itt lehetett és olyanokról beszélgettünk, amiről más nyelven talán nem is lehet.

Ez az én válaszom, lehet vitázni.